Csernyus Lőrinc

Ybl Miklós-díjas építész, művészeti szakíró

Budapest, 1961. június 7. – Budapest, 2026. május 29.
Az MMA levelező tagja (2015–2021)
Az MMA rendes tagja (2021–2026)
Gyermekkorában festőnek készült, sokat rajzolt, de tájtervező édesanyja javaslatára választotta a részben művészi, részben mérnöki építész szakmát. A Kós Károly és Györgyi Dénes századfordulós építészek által tervezett Táncsics Mihály Gimnázium elvégzése után a Budapesti Műszaki Egyetemen kialakult társasága elkezdett érdeklődni egy a tananyagon túlmutató szellemi irányzat, a szerves építészet és magyarországi jeles képviselője,
tovább olvasom.
alkotásai térképenpárhuzamos életutak

Életrajz

 

Csernyus Lőrinc 1961-ben született Budapesten, és 1986-ban a Budapesti Műszaki Egyetem Építészmérnöki Karán szerzett építészmérnöki diplomát. Az egyetem alatt megismerkedett Makovecz Imrével, és a magyar organikus építészettel, amit azóta is gyakorol. Résztvevője volt a Visegrádi Táboroknak 1981 és 1984 között, ahonnan pályakezdőként egyenes út vezetett számára a frissen megalakult MAKONA Kisszövetkezetbe. Fő művei közé sorolhatók a csengeri Petőfi Sándor Általános Iskola, a herendi Porcelánmanufaktúra angyalos bejárati épülete és a makói kisváros összképét meghatározó középületei. Pályáját végig követő önkormányzati és alapítványi megrendelésekkel párhuzamosan országszerte vállalt családi ház tervezési megbízásokat, akár újjáépítések vagy település-rehabilitációk során is. Épületei a földanyagból való elválás és formaadás harmóniáját eredményezik. Az építés tisztelete mentén kompromisszumkészségével erőfeszítéseket tesz erkölcsileg elavult házak felöltöztetésére. Építészeti munkái mellett Csenger főépítészévé vált 1987-ben, amely feladatát azóta is lelkesen ellátja több mint 300 km távolságból, a fővárosból. Más települések is megbízták hasonló gazda szereppel, de a többi helyen nem talált rá a karrierjét végigkísérő civil csoportosulásokra és szellemi erőre. A rendszerváltás óta alapító tagja a Triskell Kft-nek, a Kós Károly Egyesülésnek és a Makona Egyesülésnek is, melyekhez a munkakapcsolaton kívül szoros barátság is köti.

Építészeti tevékenysége mellett nagy szerepet tölt be az életében a tanítás is a Vándoriskola vezetőjeként, a BME Szerves Építészet tantárgy előadójaként és a Waldorf iskolák építészettörténet és vizuális kultúra oktatójaként. Fontos számára a tárgyi tudás átadása mellett a gyakorlati képzés építőtáborok formájában, ahogy ő is párhuzamosan szerezte ismereteit folyamatosan változva. Alkotó emberként pályáját végigkísérték az egyéb társművészetek is, főleg a zene. Népzenész barátai közül is kiemelkedő szerepet foglal el Kiss Ferenc, az 1992-es Sevillai Világkiállítási Magyar Nemzeti Pavilon programzenéjének szerzője, akivel sikeresen szervezi minden évben a Héttorony Fesztivált a Kárpát-medence kulturális városaiban. Művészek társaságát gyakran látogatja a Magyar Művészeti Akadémia megalakulása óta, és 2015-től a Művészetelméleti Tagozat levelező tagjaként kutatómunkát is végezhet a kortársairól. Mestere 2011-ben bekövetkezett halála óta a Makovecz Imre Alapítvány kuratóriumi tagjaként pedig értékes gyűjtő, rendszerező és dokumentáló tevékenységgel bővült szerteágazó mindennapi tevékenysége. Rajzai és gondolatai mellett írásai is egyre nagyobb nyomot hagynak a magyar kultúrában, hiszen az Országépítő folyóirat szerkesztőbizottsági tagjaként és számos kiállítás illetve konferencia szervezőjeként teljesedett ki építőművészi tevékenysége. A magyar organikus építészet egyik közéleti szerepet is vállaló tagja, aki az antropozófiával is napi szinten foglalkozik. Ösztönös építő, aki a magány helyett különböző művészeti és társadalmi csoportok tagjaként találta meg a helyét a közéletben. Pályája kiteljesedését az egyre sokoldalúbb publikációi, kiállításai és állami kitüntetései is jelzik.

 

Az életrajzot összeállította: Fülöp Tibor építész [2016]